A Vilt Tibor tiszteletére készített szobromnál a lebegő test formálódik, és mintegy szubjektív portréként megidézi Vilt formavilágát. A mintázó állvány attribútum, valamint utalás az Állvány és szobor sorozatra. A bele szerelt technika mintegy a kísérletező kedvű művészekre utal. Mindez a feje tetejére állítva, kibillent a megszokottból. Erre játszik rá a falra szerelt posztamens, mely pallóként, vagy mólóként is értelmezhető, így minden esetben az elrugaszkodást sugallja.
A lebegő test Vilt 1926-ban készült Önarckép-éből indult ki, mely a Merengő-vel együtt hatott a plasztikai megfogalmazásra. Ez a forma az első lépések egyike, amikor a síknak teret kívánunk adni, vagyis mélységgel ruházunk fel egy körvonalat.
Vilt rajongott az egyiptomi szobrokért, amelyek szintén a kontúr kivágásával kezdődtek, és sok éppen ebben a kezdeti állapotban maradt ránk, befejezetlenül. Ebből a formakincsből is merítettem, és így igazából, e mű egy nem portrészerű-portréként értelmezhető, vagy inkább egy belső portréként. Ezáltal Vilt Tibor szellemisége az, amely előtt az arany (= használatával is, mély tiszteletemet szeretném kifejezni.