Vilt Tibornak 1973-ban volt egy nagyszabású elképzelése: egy olyan kompozíciójú szobrot tervezett, amelynek a belsejében “kis energiájú elektromágnessel egy golyófüzért kevésbé pulzáló,” lebegő állapotba hoz. /Idézet, Vilt Tibor saját kéziratából. 1973./
Tervét, melyet a brazíliai Magyar Nagykövetség szoborpályázatára adott be, sajnos nem fogadták el, de a pályázatra írt levelében megemlíti, hogy elektromágnessel képzelte el a kivitelezést. Ezzel a technikával működött volna a szobor, azon az elven, amelyen a mai japán vonatok működnek.
A kutatásaimat 2003-ban kezdtem el. Az eredeti dokumentumokhoz Nagy Ildikó művészettörténész közbenjárásával jutottam hozzá. A kutatómunkám folyamán mesterem Jovánovics György ajánlásával felkerestem Harasztÿ István szobrászművészt, aki abban az élményben részesített, hogy a kezembe adta az udvarán található lemezeket, melyek arról tanúskodtak, hogy Vilt Tibor tényleg elkezdte megvalósítani nagyszerű ötletét. A szobor tartozékai voltak előttem, és a mű valószínűleg a művész halála miatt maradt megvalósulatlanul. /Szvet
(A kép Vilt Tibor Emlékmű című szobrát ábrázolja 1970-ből.)