"A 20. század elején, a magyar Moholy-Nagy László, a kinetikus érdeklődéséből következően, “ plasztikai konstrukcióit túllendítette a fizika nehézkedési törvényén, szigorúan szerkesztett művei a súlytalanság, a lebegés érzetét keltették a nézőben." írja Kassák Lajos, Moholy Nagy Lászlóról, 1962-ben az Éljünk a mi időnkben című folyóiratban.
Moholy-Nagy László a szobrászi alakítás öt fejlődési szakaszát különbözteti meg az anyag kezelése szempontjából, vagyis a szobrászati fejlődés különböző szakaszait, mely fejlődés leolvasható jelentése: tömegtől a mozgásig. / Moholy 1968
Moholy szerint ez az öt szakasz a következő:
• a tömbszerű szobor
• a modellált (kivájt) szobor
• a perforált (átfúrt) szobor
• a lebegő szobor
• a kinetikus (mozgó) szobor