A Francia festőt, Yves Kleint (1928-1962) is komolyan foglalkoztatta a lebegés. A négy danos, fekete öves dzsúdó mester, keleti nyelveket és filozófiát tanult, amelyben köztudottan ott gyökeredzik A lebegni tudás vágya is. Nagy hatással voltak rá, emellett a Rózsakeresztes kozmogónia és Gaston Bachelard írásai is e témában. A Rózsakeresztesek, a XVI. és XVII. században alakultak, mivel ez az az időpont, amikor az emberek szeme megnyílik a természet felé. A természet még csupa titok: a bolygók járása, az ásványok viselkedése az olvasztótégelyben, a betegségek és a fénytani jelenségek, még mindig valami babonás homályba burkolóznak, és mind összefüggnek egymással. E csoport tagjai többek közt azt vallották, hogy az egó megtisztításával lebegni tudunk, le tudjuk küzdeni a teret, vagy akár áttetszővé tudunk válni.
Yves Klein 1960-as Ugrás az űrbe, című fotóján önmagát ábrázolja, amint egy háztetőről az utcára (semmibe) ugrik.
http://www.tate.org.uk/space/spaceart.htm
