Az amerikai Thomas Shannon az 1980-as évek elején készített először egy lebegő sorozatot nemes anyagokból, bronzból, fából, aranyból, márványból, ahol a mágnesek nem láthatóak, például a . A szeretet iránytűje (The Compass of love) 1981-es művénél is szinte láthatatlan kábelekkel tartja vissza a mágnest a kimozdulástól, s ezzel a testek az ellentétes pólusuk miatt lebegnek. (fenti kép)
Az Iránytű Hold Atom Szoba (Compass Moon Atom Room) 1990-91 installációnál a lógatott 270 mágneses gömbök, mindegyike 10 centiméteres átmérőjű. Az iránytű módjára pólusaik szerint beállított installáció egy kis mozdításra mozgásba jön, láncszerűen elmozdítva a közelében lévőt.
A Föld egy órás siklása (Earth Glides an hour) 1992-es szobornál a forma kerek végei szimbolizálják a földet, a hossza a föld egy órányi elmozdulását jelzi. A mágnest a parketta alá rejtette. (kép a szöveg alatt)
Derűs bizonytalanságban (Serene in suspense) 1999-es művénél a köldökénél kiegyensúlyozottan felfüggesztve kapcsolódik a figura a mennyezethez. Ez a technika teszi lehetővé azt, hogy mozogjon, valamint az alakban lévő erős mágnesek miatt iránytűként működik.(jobb lent)
http://www.tomshannon.com/http://www.orbit.zkm.de/?q=node/259
