Ray Lee(UK): Szirén(a) 2011. január 14-15-16. Trafó

2010.12.25. 16:38 | szvet | komment

"Mad for magnetism, radio waves, Theremins and the fertile ruins of twentieth century technology" The Wire

Ebben a műfaji határokat átlépő produkcióban 30 mozgó fémszobor uralja a teret, ezek forgását – és éteri hangját – hangolja össze a két előadó. A karok forgása közti árnyalatnyi eltérés hozza létre a különböző hangokat és azok ritmusát. A „szirénák” minimalista zenéje, szokatlan ritmusképlete és körkörös mozgása szinte hipnotizálja a nézőt…

A világot megjárt, többszörösen díjnyertes installáció alkotója, a brit Ray Lee munkásságának középpontjába az elektromágneses hullámot és annak a hangra gyakorolt hatását helyezi. Az installáció eredeti helyszíne egy hidegháborús katonai hangár volt, így a a szirénák sajátos világa és hangja kettős fénytörést kapott.

„Tetszett maga a szó, hogy sziréna és izgatott az, hogy ez a hang milyen veszélyérzetet kelt az emberekben, de a produkció furcsa módon elégikus is: az én szirénáim hangja inkább egy éteri kórusra hasonlít, mint a légiriadóra, amit a „sziréna” szó első értelmében sugall.” (Ray Lee)

Siren is a spectacular performance piece that takes place within an installation of large sound sculptures; metal tripods with rotating arms that emit electronic drones. Two performers move with the mass of swirling metal, tuning the drones to create a hypnotic composition and controlling the machinery to create a stunning audio visual spectacle. Siren is a true synthesis of different artistic traditions.

This ‘choir of rotating sirens’ creates an audio visual spectacle that is essentially a live experience. Wherever you stand in the space it sounds different. As the arms rotate, the sound pulses past the listener with a Doppler-like effect, while the cluster of closely tuned oscillators creates a rich and pervasive sound world. A minimalist phasing of the rhythmic pulses emerges as the varying speeds of rotation of the arms makes the pulsing tones phase against each other in a constantly evolving polyrhythmic structure. The closeness of the tuning of the separate tones sets off a series of amazing overtones that evoke the sense of an ethereal choir.

Ray Lee’s work investigates his fascination with the hidden world of electro-magnetic radiation and in particular how sound can be used as evidence of invisible phenomena. He is interested in the way that science and philosophy represent the universe, and his work questions the orthodoxies that emerge, and submerge, according to the currently fashionable trends. He creates spinning, whirling, and pendulous sound installations that explore “circles of ether,” the invisible forces that surround us.