Lebegés

 

 

 

 

 

 

 

 

A súlytalanság állapotában kísérel meg alkotni egy csoport brit képzőművész Oroszországban egy repülőgép fedélzetén. Az öt kísérletező kedvű művész és kísérőik kedden startolnak a Moszkva melletti Csillagvárosból. Arra kíváncsiak, hogy a világűrben uralkodó körülmények miként hatnak az alkotási folyamatra.

Az orosz gép összesen tízszer, egyenként 23 másodpercre juttatja utasait a súlytalanság állapotába. A művészeknek ennyi idő alatt kell elkészülniük az alkotásokkal, és közben a lebegő vásznakat és szobrokat is meg kell tartaniuk valahogy. A gravitációmentes tanulmányutat Nasser Azam londoni képzőművész szponzorálja. "Fantasztikus lehetőség ez a festészetem határainak kitágítására, és a csoport többi tagját is nagyon felvillanyozza ez a fizikai és művészi értelemben is bámulatos vállalkozás" - mondta a 44 éves művész.

Azam elmondta, reméli, hogy a súlytalanság megfelelő állapot lesz tervezett alkotása kivitelezéséhez, egy oltárképhez Francis Bacon, az 1992-ben elhunyt világhírű brit festő emlékére. A képzőművészeket elkíséri egy operatőr és egy filmrendező, akik megörökítik a zéró gravitációs alkotói folyamatot, a művekből pedig októberben kiállítást rendeznek Londonban.
 

A group of British artists are set take a giant leap for art when they attempt to produce masterpieces in zero gravity conditions on board a plane in Russia.

Ten people, including five artists, will take-off from Star City – a military training facility near Moscow. The artists, who like to experiment with different environments, want to see the effect space-like conditions will have on their work.

The trip will be paid for and led by Nasser Azam, artist-in-residence at County Hall, the former seat of London's government. "It's a tremendous opportunity to push the boundaries of my painting to the limit, and the other artists in the group are similarly thrilled to be undertaking such an astonishing physical and artistic challenge," said Azam.

Azam, 44, said he hoped the zero gravity conditions would suit his planned painting, a triptych dedicated to British artist Francis Bacon.

The plane will achieve 10 bursts of zero gravity, each lasting 23 seconds, in which time the artists must realize their creations.

A cameraman and film director will be among the passengers and will record the artists as they attempt to control their floating canvases and sculptures-in-progress.

The results will be exhibited in London in October.

Arthur R. Woods Amerikai művész Kozmikus Táncos címen hajtotta végre akcióját a Mir űrállomáson 1992-ben.
”A Cosmic Dancer új világot nyitj meg a jövőbeli művészettel kapcsolatos elképzeléseknek, mást mint a Földön. Amíg mi korlátozottak maradunk a kék bolygóra, addig a művészek, akik arra törekednek, hogy mágnesességen és elektromágnesességen túl tárjanak fel levitációt, haladó technikákat tudják vizsgálni azt, amiket jelenleg csak a kutatók tehetnek a laboratóriumokban.” / Eduardo Kac

Arthur R. Woods American artist made a project in 1992, The Cosmic Dancer sculpture on the Mir space station.
„The Cosmic Dancer opens a new world of speculative inquiry into the future of art in worlds other than the Earth. While we remain confined to the blue planet, artists seeking to explore levitation beyond magnetism and electromagnetism can investigate advanced techniques presently only found in research laboratories.” / Eduardo Kac

Painted Aluminum
35 x 35 x 40 cm

http://www.tate.org.uk/space/spaceart.htm

http://www.ours.ch/cosmicdancer.php

 

http://www.cosmicdancer.com/

„Monori Sebestyént a lebegő szobor gondolata foglalkoztatta, amikor tömör viasz- és gipszhasábokon - kísérletként - réseket vágott. Kereste, hogyan lehet a szerkezet egységét megtartva átszelni úgy a tömör formát, hogy azt a réseken átjáró fény önálló, esetenként lebegő idomokra bontsa." A Véges, Végtelen szobrok mesteri pontossággal össze¬illesztett vékony vaslemezekből lettek összehegesztve.

„Sebestyén Monori had had a floating statue in mind when he first made experimental cuts on small blocks of wax and plaster. He sought a possible way of disjoining a solid shape while maintaining the unity of the structure so that light passing through the slits divide the shape into separate, at times, floating figures. The sculptures, Finite and Infinite, made by thin iron sheets were welded together with masterful precision.” /Noémi Forián Szabó, MKE Catalogue 1999.

Pető Hunor munkájában „...Valójában három, egymástól egyenlő távolságban felállított
óriás- üvegtábla létezik, amik éleikkel darabokra hasítják a rajtuk keresztülsuhanó rönköt. De nem törik üveg, fa sem hasad. Csend van, nyugalom. Mégis úrrá lesz rajtunk a bizonytalanság a tartó feladattal felruházott törékeny lapok láttán: tartanak –e az üvegek, a fa valóban lebeg -e ? Ám biztosnak bizonyul az ingatag, erősnek az erőtlen...” Bizzer István MKE Diploma katalógus 2003

„… Actually, there are three huge glass panes set up at equal distances, which split the log piercing through them with their edges. But glass does not break, wood does not cleave. What we have is silence and tranquility. Still some kind of uncertainty overcomes us while looking at the fragile panes attributed with the task of supporting. Is the glass really to support, is the wood really floating? However, the insecure proves to be reliable, the weak powerful…” István Bizzer MKE Diploma catalogue 2003

Tim Prentice amerikai kinetikus művész, eredetileg építészetből szerezte meg a mesteri címet 1960-ban a Yale egytemen. Tíz évvel később alapított egy stúdiót, hogy kinetikus szobrokat gyártson és tervezzen. A munkája Alexander Calder és George Rickey hagyományából ered.
”Az aktuális munkámban, a kinetikus szobrokban megpróbálok a tárgy helyett inkább a mozgásra koncentrálni. A mérnök bennem súrlódást és tehetetlenséget akar minimalizálni hogy láthatóvá tegye a levegőt. Az építész tanulja a skála és arány dolgait. A navigátor és tengerész tudni akarják a szél erejét és irányát. A művész érteni akarja a változó alakját.” vallja az alkotó.

Tim Prentice, kinetic sculptor, received a Masters Degree in architecture from Yale in 1960. Ten years later, he established a studio in Cornwall, Connecticut to design and fabricate kinetic sculpture. His work grows out of the tradition of Alexander Calder and George Rickey.
”In my current work in kinetic sculpture, I am trying to concentrate on the movement, rather than the object. The engineer in me wants to minimize friction and inertia to make the air visible. The architect studies matters of scale and proportion. The navigator and sailor want to know the strength and direction of the wind. The artist wants to understand its changing shape.” Sad the master.

http://www.timprentice.com/

http://www.timprentice.com/index_framev2.html

"Bodóczky már hosszú évek óta kísérletezik a festészet illúzionisztikus hatásrendszerein túl-lépő térbirtokbavételi lehetőségekkel, s most a síkhoz kötődő kompozíciók térbe illesztésével teremtett új műalkotásstátuszt.
A padlózattól mintegy negyven centiméteres magasságban lebegő, függesztett alkotások a műszemlélés módozatát is meghatározták. Az alkotásokat, a síkokból szerveződő együttest körbejárva, a képek fölé hajolva nézhettük meg...” Wehner Tibor








„For many years now Bodóczky has been experimenting with possibilities of space-occupation well beyond the systems of illusionistic effects in painting. He has now established a new genre in art by placing surface-related works into space.
His suspended works of art, floating some 16 inches from the floor, defined the manner of beholding these works. Visitors could walk round and look at the composition of plane elements from above…” Tibor Wehner

http://www.c3.hu/~bartok32/bodoczky.htm

„A térrendezés Kerezsi Nemere által használt kifejezés, a technikát jelöli. A hagyományos művészettörténeti kategória, installáció (berendezés, beépítés) helyett használja; jogosan, hiszen jelen mű esetében nem beépít egy adott helyre, hanem helyet teremt egy elképzelésnek. A kiállítótérbe lépve egy 111 cm magas, fekete fonalból felépített tetraéder formájú testet pillantunk meg. A tetraéder aljából lazán, fonalszál indul el a te¬rem legközelebbi fala felé, s odaérve, rést nyit rajta majd áttöri azt. Megfelelő szögből nézve át is látunk a másik terembe a fonal "vágta" lyukon. A műalko¬tás tehát a másik teremben folytatódik, ahol a fonal a falból előbukkanva egyenesen feszül a levegőben s a terem távolabbi falának közelében egy spulniban végződik, bár a rajta lévő maradék fonal azt jelzi, hogy bármikor folytathatja útját következő falakon át, következő termekbe…” / Entz Sarolta, Diplomakatalógus 2004/

„Space Organization is Kerezsi's own coinage signifying a technique. He uses it instead of the traditional art-history category installation (furnishing, fitting); and he is justified in doing so because, In the work under review, he did not install something into a given piace, but created the room necessary for an idea. On entering the exhibition room, we notice a 111-centimetre high tetrahedroid body constructed from black yarn. A length of yarn, starting out loosely from the tetrahedron, winds toward the nearest wall of the room, and, reaching it, it breaks through. From the appropriate angle, we can see through the hole "split" by the yarn into the adjacent room. The work of art thus continues in the neighbouring room, where the yarn, coming out of the hole in the wall, is pulled taut in midair and ends in a reel near the farther end of the room, though the amount of yarn on the reel would allow it through subsequent walls and subsequent rooms.” / Sarolta Entz,

A Ballon project egy videó akció, abból az ötletből indult, hogy egy kamerát a város fölé engednek San Francisco-ban. Mindenféle rögzítés, kötél nélkül a szélre, és a gravitációra bízva, és követik akárhol is landol. Az ötlet Luca Antonucci és Ira Mowen amerikai fiataloktól származik.

 „The Balloon Project is a video project that started with the idea to send a video camera over the city of San Francisco - no strings attached: just the wind, gravity, and chasing it down to wherever it lands. „ Created by Luca Antonucci and Ira Mowen.

http://theballoonproject.org

„Flow” (áramlat, folyam) alatt a képesség és a kihívás optimális egyensúlyi állapotát érti a pszichológia. Egyfajta eszményi tudatállapot, átélni fantasztikus érzés, de újból elérni egyre nehezebb, csakis a teljesítményünk szintjének emelésével lehet.

Az emberi agyat formailag, és szimbolikusan is érdekesnek tartom. Ezzel a szimbólummal a tudást szeretném érzékeltetni, mely rendelkezésünkre áll. Az alkalmazott technikából kifolyólag a plasztika időnként mozog, forog, ami élő asszociációt ad a szobornak.

„Flow”, the psychology understands the optimal balance state of the ability and the challenge. Uniform ideal consciousness state, to experience fantastic feeling, but to get away continual again heavier, we may have the performance with the increase of his level only.

The human brain formally, and I consider it interesting one symbolical. I would like to demonstrate the knowledge, which stands for our provision, by this symbol. The plastic moves from time to time due to the applied technique, what gives a living association to the sculpture.

http://szvet.mosaicglobe.com/

http://web.mit.edu/vap/people/alumni/alumni_04mori.html

http://www.sfmoma.org/exhibitions/exhib_detail/98_exhib_fischli_weiss.html

 

Készítettem egy lebegő könyvet egy speciális alkalomra. Maga az installáció az „Open” címet kapta, mivel fel akartam hívni a figyelmet a mű interaktivitására, azaz, hogy megfogható, kinyitható. A cím több szempontból is fontos. Az első 30 oldalán az eddigi munkásságom látható, majd több száz kinyithatatlan oldal melyek a jövőt, a terveimet sugallják. A könyv egy kicsit nyitva van, a múlt, és a jövő között, tehát éppen a jelennél./ Szvet

I created a floating book for a particular event. "Open" is the headline of my installation, as I'd like the viewers know, this is an interactive object, that is, everybody can touch, or open it. The title is important because of the lot of meanings. The first thirty pages contain my works of art up to now, and are followed by hundreds of closed ones, symbilizing my future, and plans. The book is a little bit open, between the past and the future, so, at the present./ Szvet

http://szvet.mosaicglobe.com/

Damien Hirst egyik klasszikussá vált korai műve, A halál fizikai lehetetlensége egy élő elméjében.
E mű – egy akváriumban lebegő döglött tigriscápa. Ennél a műnél természetesen nem a lebegésen, hanem elsősorban a pillanatnyiságon, és egyéb konceptuális tartalmakon van a hangsúly. De tény, hogy az angol művészt is foglalkoztatta a lebegés, minthogy az, az 1997 -es Beach Ball installációjából is kiderül, ahol a feladatot levegővel oldotta meg. 
Egy strandlabdát használt, ami a folyamatosan áramló levegő által a magasban maradt.

 

 

 http://www.artnet.com/magazine_pre2000/reviews/helmore/helmore5-21-96.asp

http://www.simonfaithfull.org/interface.html

Lengyel Péter magyar szobrász, mészkő, bazalt, plexi, gumigyűrű, bicikliszelep, levegő, mágnes és víz felhasználásával hoz létre lebegtetést. Kísérletei bemutatják, hogy a sűrített levegő, és a víz is hatalmas súlyt bír el, éppúgy, mint az egymást taszító mágnesek. Az átlátszó plexi tartályok, pedig még érzékletesebbé teszik a lebegés érzését.

Bruce Gray Los Angelesi szobrász mágneses függés sorozata nagyon erős géppel hajtott ritka földfém-mágnesekből áll, amiket húrokon függeszt fel egy rozsdamentes acél-karikában. Szobrát néhány változatban kültéren is megvalósította. Az első szobrot a sorozatból, egy mágnesességgel foglalkozó bemutatóra készítette, ami a Gallery of Functional Art-ban, Santa Monica-ban volt 1993-ban. Mellékinformációként megemlíteném, hogy ez a műve, éppen úgy, mint más alkotásai igen gyakran szerepelnek különféle televíziós show-kban és filmekben, például az Austin Powers-ben is.

http://www.brucegray.com/

Richard Buckminster Fuller (1895–1983) egy amerikai látnok, tervező, építész, költő, szerző, és feltaláló volt. Az 1967-körüli terveinek egyike az Úszó város. Tudományos-fantasztikus irodalomban az úszó városok olyan települések, amiket arra használnak, hogy frissesség maradjon egy bolygó légkörében. Fuller először javasolta ezt a formát a Földért, azáltal, hogy tervezett egy olyan geodetikus vonalgömböt, amit fűtene a napfény, és lebegne…

http://en.wikipedia.org/wiki/Buckminster_Fuller

http://www.bfi.org/

Az amerikai Claire Watkins 2006-ban mutatta be mágneses munkáit először, többek közt a lebegő tűkből álló installációját. A mágnes lassan forog, ennek köszönhetően a tűk lengenek, vagy ahogy a művésznő mondja, táncolnak. Cérnák rögzítik őket a térhez, melytől függően állandóan változtatható a mű. Legfőbb erényének a variálhatóságon kívül a finom mozgásokat tartják a kiállításról nyilatkozó kritikusok.

http://www.claire-watkins.com/statement.html

http://dcartnews.blogspot.com/2006_01_01_dcartnews_archive.html

„A szobrászatnak ellen kell szegülnie a gravitációnak” mondta Alberto Collie, a venezuelai születésű szobrász, aki mágneseket használva bemutatta a levitációs bravúrjait tárgyakkal, amik alumíniumból, rézből és magnéziumból készültek.  Bár Collie mágnesezett szobrai nem szárnyalnak teljes szabadsággal, keringenek és lebegnek a talapzataik fölött, amikhez majdnem észrevehetetlen nejlonhúrok kötik őket.
   Későbbi szobraiban olyan titánlemezeket alkalmazott, amik már szabadon lebegtek, egy elektromágneses mezőben. Ha a lemez moccan, egy visszacsatolási rendszer megerősíti a mezőt, miközben táplálja a lemezt, így megmarad az egyensúly. Ezzel a technikával körülbelül 200 darab készült, amit a szobrász dedikált. (sajnos erről a sorozatról eddig csak írásos anyagot találtam)

http://www.orbit.zkm.de/?q=node/325

Az angol Anthony Gormle„a szobrászatot nem mint tárgyat, hanem mint nyílt, kreatív teret értelmezi.” /idézet: Art-magazin 2007/5 Jovánovics Tamás írásából/ Gormley saját magáról készített egész alakos öntvényeket, melyeket többek közt a Test a térben című szobrához is felhasznált. A gömbökből ugyanis egy emberi figura körvonalazódik ki, vagy éppen oldódik fel a térben.

http://www.antonygormley.com/

http://en.wikipedia.org/wiki/Antony_Gormley